Egy éve a MÚOSZ-ban volt ez a kérdés egy beszélgetésnek témája. Időmilliomosok a YouTube-on belenézhetnek a múlt eseményeibe: https://www.youtube.com/watch?v=KkZt0Q8AFZo (klikk!)
(Elnézést az élőszó okozta őőőzések, hebegések miatt, írásban biztos mindannyian tömörebben fogalmazunk.) Moderátor: Beregi-Nagy Edit, karikaturisták: Marabu, Pápai Gábor, Marabu, Halász Géza, szakértő: dr Sipos Anett jogász. A kilencvenes évek a nagy átalakulások ideje volt, többek közt az újságcsináló mesterség is kezdte felvenni a tempót, és megcsinálni a valódi, szabad, modern sajtót. (Emlékeztetőül: ez még a nyomtatott papír korszaka volt.) Kereszty András főszerkesztésében a Népszava új szellemű, príma, olvasható napilappá alakult, Rehák Aranka publicisztika rovatában pedig három karikaturista kapott rajzfelületet: Békési Joe, a portrés, Lehoczki (CZKI) Karcsi és Marabu pedig a viccmesélő. Az összegyűlt karikatúraanyagból Vadonszava néven bukkant fel itt-ott kiállítás az országban. A dizájn fergeteges volt: rengeteg rajzzal, újságpapíros papírmaséfigurákkal, liánnal és rengeteg légyfogóval, rajtuk Czki százszámra kivagdosott papírlegyeivel. Ó, az a dicső papírkorszak!
2020: megtiszteltetés volt komoly szerzők kérésére komoly(szerű) címlapképet készítenem egy komoly könyvhöz. (És ezúton kérek elnézést minden portré karikaturista kollégától, hogy belekontárkodtam a szakmájukba -- pláne, hogy Putyint ma már sürgősen újrarajzolnám, mert válámi, dé nem az igazi.)
A kiadó olalán. (klikk) A PesText 2022 fesztivál keretében képregényesek kis kiállításával is találkozhattunk a Három Hollóban, sőt, beszélgetések, dedikálás, élő rajzolás, képregénybuli is volt. A PesText Facebook oldaláról átemelt képek: Fent: Szép Eszter, Szekeres Niki megnyitnak, Marabu és Marjai Petra Lilla kiállítók megnyitódnak, Hannah Berry, Oravecz Gergely, Cserkuti Dávid szintén megnyitódnak, de rosszul helyezkedve. Lent: fogalmam sincs, éppen mit magyarázok, és mi van ott fönt, amit nézek, a nagyobb baj az, hogy szerintem a közönségnek sincs fogalma arról, miről magyarázok, és mit látok ott fönt. És a PesText oldaláról átemelt szöveg:
Marabu frappáns karikatúrái hétről hétre szembe jönnek és szembesítenek a valóság abszurditásával. Marabut arról kérdeztük, hogyan, mikor, és miért kezdett el képregényeket készíteni. „1970-ben lettem nyolc éves. A családban elérhető hetilapválaszték: Füles, Ludas. Na, ennyi éppen elégendő alap volt ahhoz, hogy néhány év múlva már magam is rajzoljam a vicces, több kockás sztorikat. Merthogy már a kezdetektől fogva a humor érdekelt, a komoly képregények nem érintettek meg igazán: képbe öntve ezek túl színpadiasak, együgyűek, gyermetegek lettek. Nálam a képregénynél a forma és tartalom együttállása inkább csak a vicces szorikban látszott sikeresnek. Nem tudom, hogy a mai időkhöz képest a nekem jutó kisgyerekkor hátrány volt vagy előny a -- nevezzük így -- képregénykultúra megismeréséhez, megszeretéséhez, majd cerkát, füzetet ragadva a másolásához. A hetvenes években, amikor általános iskolásként képregényolvasó lettem, a mai választékhoz viszonyítva szinte nem is létezett minálunk képregény. Nyomai voltak itt-ott: Sajdik laza firka-sztorijai a Ludas Matyiban, a tablóképekből összeálló Füles folytatásosok, a Pif képolvasásra szoktató oldalai, (mert hát a lakótelepről ki tudott akkor franciául?). Szóval valami volt, csak éppen nem tudhattuk, hogy mindez még nem az igazi. És ma? Minden van. Színes-szagos albumok tonnaszámra. Csakhogy annak idején a zsebpénzemből magam is meg tudtam venni azt, ami elérhető volt, ma már húsz vaskos pénztárca sem elég súlyos ahhoz, hogy bárki is lépést tartson az elérhető albumokkal, előfizethető képregénylapokkal. A hetvenes években nekünk kevés jutott, de arra nagyon odafigyeltünk. Minden oldal, minden képkocka tanulmányozására időt szántunk, aztán később újra elővettük, és újra olvastuk. Kap-e egy képregény ma ennyi figyelmet egy mai gyerektől? Térdig, derékig gázolhatnak a képregényáradatban, de jut-e annyi figyelem egyetlen képregényoldalra, hogy aztán a maiak is cerkát, füzetet kapjanak elő a másoláshoz, aztán kedvet kapva a játékhoz az újat teremtéshez? Szóval nem tudom, a mai gyerekek előnyben vagy hátrányban vannak-e hajdaniakhoz képest. Na jó, hülyeség. Persze, hogy előnyben vannak. Nehezebb kérdés, hogy a közülük kinövő új képregényrajzoló generáció ki tudja-e használni ezt az előnyt, vagy agyonnyomja őket a „már mindent megrajzoltak, sőt, sokkal jobban” tudat nyomasztó terhe.” A FORRÁS hívószavú képregénykiállítás megnyitója: szept 29. 17.30, Három holló Egy tavaszi beszélgetés 2022. március 17-én Rab Lászlóval és Kelen Károllyal a Klubrádióban, a Volt egyszer egy Népszabadság műsorfolyamában. Közélet, karikatúra, Oszt jónapot! (A beszélgetés még a választások előtti hetekben volt.) 15.15-től kerül rám a sor, klikk: https://www.klubradio.hu/archivum/folyt-kov-volt-egyszer-egy-nepszabadsag-2022-marcius-17-csutortok-2000-23840 A fotó 2019-ben készült: Kelen Károly, Rab László és Marabu kartunista.
Borovitz Tamás riportja, megjelent 2021. augusztus 30-án a 24hu oldalán.
https://24.hu/elet-stilus/2021/08/30/marabu-karikatura-szabo-laszlo-robert-interju-mesekonyv/ Részlet:"...de ha az ember már tíz éve azt rajzolja, hogy most loptak, most újra loptak, és ezen a héten ismét loptak, az egy darabig elmegy, de tíz év után már annyira nem izgalmas. Most már szeretnék egy olyan poént, hogy nem loptak. Aztán ott van az is, hogy ugyanazt a kedves vezetőt hétről hétre állandóan megrajzolni nem annyira mulatságos. És hát őt nem lehet kikerülni: minden róla szól, minden olyan hírben, amiről azt gondolnánk, hogy nem vele kapcsolatos, a háttérben valahol mégis ott van ő is. Ha már szóba került a Vezető: biztos túl gyakran olvasok közéleti híreket, de amikor a mesekönyv ajánlójában elolvastam a „hepciáskodó gömbölyded törpediktátor” kifejezést, azonnal megjelent előttem egy arc. Ugye a szereplők kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve? Ez tényleg véletlen. Nem róla van szó. Az én törpe Főparancsnokom a maga mohó hatalomvágya mellett is szerethető. A figuráim mind gömbölyded formák, a többi törpe is, nem csak a vezetőjük. De hatalmas szakálla van, úgyhogy nem is hasonlít. Ráadásul a könyvbéli kisdiktátornak nincs is igazi hatalma. És nem olyan ügyes. És nem olyan ravasz. És nem is annyira rossz ember." |
marabu
Magyar karikaturista, viccrajzoló és időnkénti képregényrajzoló. Néha szövegeket is szokott csinálni, igyekszik azokat is viccesen. ARCHÍVUM
|