Az interjú 2021. augusztus 3-án jelent meg a Pagony weblapján:
https://www.pagony.hu/cikkek/marabu-interju-a-gonosz-torpekommandosok-vilaguralmi-terveinek-csuf-bukasa-egyetlen-esemenyteli-csutortok-delutan Részlet: "Mi ihlette Dugasz és Cérna karakterét? Hogy találtad ki a gonosz törpekommandósokat? Dugasz és Cérna a Covid mellékhatásai. 2020-ban nagyon komolyan vettem a karantént, az otthoni bezárkózás egyhangúságát pedig azzal oldottam, hogy a napi karikatúrarajzolás mellé új feladatokat találtam ki magamnak. Új műfajokkal kezdtem játszani. Például társasjátékokat, kártyajátékokat terveztem, ezek közül két-három szerintem egészen jól sikerült, már csak vállalkozó kedvű kiadó, terjesztő hiányzik mellőlük. És könnyű, vicces mesekönyvecskékkel is próbálkoztam. Nagyon szórakoztató volt ezeken ötletelgetni, fejben formálgatni, aztán nekiállni sorokba önteni, és figyelni, hogyan alakítják a szereplők a saját alakjukat, hogyan formálja a sztori előregördülő tehetetlensége önmagát, hogy sikerül-e nekem a saját eredeti elképzeléseimet végigfuttatni a szövegfolyamon, és mik azok az eredeti ötletek, amiket, mint valami lehulló forgácsot, félre kell dobnom, veszni kell hagynom. Érdekes, újfajta játék volt ez nekem. Hajdanában a Kretén magazinba sokszor írtam egy-két oldalas szöveghumorokat, de ez a kicsit több oldalszám most egészen más kihívás volt." (Felhívom a figyelmet a riportban lehozott kompromittáló gyerekkori fotóra!) Marabu: Bűnpártolás vagy elutasítás: ez most a kérdés, amikor a hatalom morális tabukat tapos szerző: Murányi Gábor megjelent: 2022.03.20. 10:30 https://hvg.hu/360/202211__oszt_jonapot__marabu__szoban_rajzban__uzenofuzet A köztársaságtól 12 év alatt Orbánisztánig eljuttatott Magyarország politikai, közéleti és közérzeti krónikáját rajzolta meg a mintegy félezer karikatúrájával munkatársunk, Marabu, azaz Szabó László Róbert, aki a hatalomba 2006-ban még csak visszaácsingózó Orbán Viktor hírhedten cinikus mondatát – oszt jó napot – választotta kötete címéül. HVG: A zsebre tett állam, ország és társadalom nyomán a többségnek a lyukas zseb vagy legföljebb a kicsit sárga, kicsit savanyú magyar narancs jutott. Ezt az előszóban és fejezetcímekben megfogalmazott állítást variálod könyved 444 karikatúrájában. Az abszolút főszereplőd a „Kedves Vezető”, aki rajzaid több mint negyedén feltűnik. Nem szenvedsz Orbán-fóbiában? Marabu: Meglehet, mostanság vagyunk így egypáran. Nagy önmérsékletről tettem tanúbizonyságot, amikor a kötetbe került rajzokat alaposan megrostáltam, hogy ne a kétharmaduk legyen orbános. Elvégre protokoll is van a világon, illendő, hogy felbukkanjanak a nyaloncok és a mamelukok, ám válogatás közben még egyértelműbb lett, hogy rendszere arcát megmutatni csakis vele, s nem a körülötte nyüzsgő arctalan (arcátlan?) kiszolgálókkal lehet. És be kell vallanom: 2010-ben a kétharmados győzelem miatt a jövőtől rettegő kedves barátomat azzal nyugtattam, hogy ne figyeljen a kampányban tolt dumákra, hisz ez egy profi politikus, kormányra kerülve nem lesz annyira hülye, hogy saját országa ellen dolgozzon. Naivitásomért azóta is folyamatosan (ön)korrigálok. HVG: Van olyan rajzod róla, amelyben szerinted sikerült egyetlen képbe sűríteni a személyiségét? M: Orbán az íróasztal mögött ülve: „Gogolákné! Ez tea. Én azt mondtam, kávét kérek.” Gogolákné, tálcával a kezében, kissé megszeppenve: „Bocsánat! Azt hittem, taktikai okokból megint hazudni tetszik.” HVG: Többször fejtegetted, hogy a kis idők, kis sumákságok, kis aljasságok adják a karikatúra témavilágát. Ám Orbánisztán már jó ideje korántsem a „kisek” országa. Hogy lehet ezzel lépést tartani? M: Ahogy a hírek diktálják. Karikaturistaként hozott anyagból dolgozom, nincs tényfeltáró karikatúra. A hírtelenség, az információ-visszatartás, a megerősítés nélküli gyanú a rajzoló tragédiája. De ha jönnek a sejtéseket megerősítő hírek... HVG: Megrajzolnád, mire gondolsz?
Szép Eszter könyvkritikája a Törpekommandósos gyerekregényemről, az Alföld online pixelein (2011. november 8.)
Részlet: "Marabu képregényei többnyire tömör, párpaneles történetek, amelyekben a főszereplő nem csak a filozofáló Dodó, vagy az aktuális politikus, hanem főszereplő a ritmus is, valamint a pár mozzanat kiemelésével felvezetett csattanó. Egy ilyen rövid képregény nem más, mint vizuális-verbális retorikai teljesítmény (egy hosszú is az, csak máshogy). A gonosz törpekommandósok olvasásakor érdekelt, hogy a csattanóra kiélezettség retorikája hogyan vihető át gyerekeknek szánt prózára, illetve gazdagon illusztrált szövegre. Vajon a képek a gyerekkönyvben mit őriznek meg a képregényes ritmusból?" A teljes szöveg: http://alfoldonline.hu/2021/11/tapasztalt-karikaturista-gyerekirodalmi-kalandjainak-humoros-megtestesulese/ A riportot készítette Tóth Olivér. A beszélgetés eredetileg a Kreatív magazin májusi számában jelent meg.
Részlet: "Azt, amit általában karikatúrának hívunk, inkább újságrajznak nevezném. Ez lehet szöveges vagy szöveg nélküli újságvicc, ami egy zárt alkotás: van felvezetése, poénja, és kész, lehet nevetni. A rajzkarikatúra más: ez nyitott alkotás. Itt a rajzoló egy képi témát dob az olvasó elé, aki a saját érzéseinek, intellektusának megfelelően értelmezi azt, tehát itt a karikaturistának és az olvasónak együtt kell működnie ahhoz, hogy a rajz életre keljen. Ez a zárt viccnél összetettebb, intellektuálisabb, mélyebb, asszociatívabb. Valamit meg kell, hogy pendítsen az olvasóban, különben nem működik. És bizony mostanság változtak az olvasók. Másképpen fogadják be a humort, nem szöszmötölést akarnak, hanem gyors találatot." A teljes riport itt: https://kreativ.hu/cikk/a-karikatura-szellemi-munka-eredmenye |
marabu
Magyar karikaturista, viccrajzoló és időnkénti képregényrajzoló. Néha szövegeket is szokott csinálni, igyekszik azokat is viccesen. ARCHÍVUM
|