A PesText 2022 fesztivál keretében képregényesek kis kiállításával is találkozhattunk a Három Hollóban, sőt, beszélgetések, dedikálás, élő rajzolás, képregénybuli is volt. A PesText Facebook oldaláról átemelt képek: Fent: Szép Eszter, Szekeres Niki megnyitnak, Marabu és Marjai Petra Lilla kiállítók megnyitódnak, Hannah Berry, Oravecz Gergely, Cserkuti Dávid szintén megnyitódnak, de rosszul helyezkedve. Lent: fogalmam sincs, éppen mit magyarázok, és mi van ott fönt, amit nézek, a nagyobb baj az, hogy szerintem a közönségnek sincs fogalma arról, miről magyarázok, és mit látok ott fönt. És a PesText oldaláról átemelt szöveg:
Marabu frappáns karikatúrái hétről hétre szembe jönnek és szembesítenek a valóság abszurditásával. Marabut arról kérdeztük, hogyan, mikor, és miért kezdett el képregényeket készíteni. „1970-ben lettem nyolc éves. A családban elérhető hetilapválaszték: Füles, Ludas. Na, ennyi éppen elégendő alap volt ahhoz, hogy néhány év múlva már magam is rajzoljam a vicces, több kockás sztorikat. Merthogy már a kezdetektől fogva a humor érdekelt, a komoly képregények nem érintettek meg igazán: képbe öntve ezek túl színpadiasak, együgyűek, gyermetegek lettek. Nálam a képregénynél a forma és tartalom együttállása inkább csak a vicces szorikban látszott sikeresnek. Nem tudom, hogy a mai időkhöz képest a nekem jutó kisgyerekkor hátrány volt vagy előny a -- nevezzük így -- képregénykultúra megismeréséhez, megszeretéséhez, majd cerkát, füzetet ragadva a másolásához. A hetvenes években, amikor általános iskolásként képregényolvasó lettem, a mai választékhoz viszonyítva szinte nem is létezett minálunk képregény. Nyomai voltak itt-ott: Sajdik laza firka-sztorijai a Ludas Matyiban, a tablóképekből összeálló Füles folytatásosok, a Pif képolvasásra szoktató oldalai, (mert hát a lakótelepről ki tudott akkor franciául?). Szóval valami volt, csak éppen nem tudhattuk, hogy mindez még nem az igazi. És ma? Minden van. Színes-szagos albumok tonnaszámra. Csakhogy annak idején a zsebpénzemből magam is meg tudtam venni azt, ami elérhető volt, ma már húsz vaskos pénztárca sem elég súlyos ahhoz, hogy bárki is lépést tartson az elérhető albumokkal, előfizethető képregénylapokkal. A hetvenes években nekünk kevés jutott, de arra nagyon odafigyeltünk. Minden oldal, minden képkocka tanulmányozására időt szántunk, aztán később újra elővettük, és újra olvastuk. Kap-e egy képregény ma ennyi figyelmet egy mai gyerektől? Térdig, derékig gázolhatnak a képregényáradatban, de jut-e annyi figyelem egyetlen képregényoldalra, hogy aztán a maiak is cerkát, füzetet kapjanak elő a másoláshoz, aztán kedvet kapva a játékhoz az újat teremtéshez? Szóval nem tudom, a mai gyerekek előnyben vagy hátrányban vannak-e hajdaniakhoz képest. Na jó, hülyeség. Persze, hogy előnyben vannak. Nehezebb kérdés, hogy a közülük kinövő új képregényrajzoló generáció ki tudja-e használni ezt az előnyt, vagy agyonnyomja őket a „már mindent megrajzoltak, sőt, sokkal jobban” tudat nyomasztó terhe.” A FORRÁS hívószavú képregénykiállítás megnyitója: szept 29. 17.30, Három holló Egy tavaszi beszélgetés 2022. március 17-én Rab Lászlóval és Kelen Károllyal a Klubrádióban, a Volt egyszer egy Népszabadság műsorfolyamában. Közélet, karikatúra, Oszt jónapot! (A beszélgetés még a választások előtti hetekben volt.) 15.15-től kerül rám a sor, klikk: https://www.klubradio.hu/archivum/folyt-kov-volt-egyszer-egy-nepszabadsag-2022-marcius-17-csutortok-2000-23840 A fotó 2019-ben készült: Kelen Károly, Rab László és Marabu kartunista.
Borovitz Tamás riportja, megjelent 2021. augusztus 30-án a 24hu oldalán.
https://24.hu/elet-stilus/2021/08/30/marabu-karikatura-szabo-laszlo-robert-interju-mesekonyv/ Részlet:"...de ha az ember már tíz éve azt rajzolja, hogy most loptak, most újra loptak, és ezen a héten ismét loptak, az egy darabig elmegy, de tíz év után már annyira nem izgalmas. Most már szeretnék egy olyan poént, hogy nem loptak. Aztán ott van az is, hogy ugyanazt a kedves vezetőt hétről hétre állandóan megrajzolni nem annyira mulatságos. És hát őt nem lehet kikerülni: minden róla szól, minden olyan hírben, amiről azt gondolnánk, hogy nem vele kapcsolatos, a háttérben valahol mégis ott van ő is. Ha már szóba került a Vezető: biztos túl gyakran olvasok közéleti híreket, de amikor a mesekönyv ajánlójában elolvastam a „hepciáskodó gömbölyded törpediktátor” kifejezést, azonnal megjelent előttem egy arc. Ugye a szereplők kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve? Ez tényleg véletlen. Nem róla van szó. Az én törpe Főparancsnokom a maga mohó hatalomvágya mellett is szerethető. A figuráim mind gömbölyded formák, a többi törpe is, nem csak a vezetőjük. De hatalmas szakálla van, úgyhogy nem is hasonlít. Ráadásul a könyvbéli kisdiktátornak nincs is igazi hatalma. És nem olyan ügyes. És nem olyan ravasz. És nem is annyira rossz ember." Az interjú 2021. augusztus 3-án jelent meg a Pagony weblapján:
https://www.pagony.hu/cikkek/marabu-interju-a-gonosz-torpekommandosok-vilaguralmi-terveinek-csuf-bukasa-egyetlen-esemenyteli-csutortok-delutan Részlet: "Mi ihlette Dugasz és Cérna karakterét? Hogy találtad ki a gonosz törpekommandósokat? Dugasz és Cérna a Covid mellékhatásai. 2020-ban nagyon komolyan vettem a karantént, az otthoni bezárkózás egyhangúságát pedig azzal oldottam, hogy a napi karikatúrarajzolás mellé új feladatokat találtam ki magamnak. Új műfajokkal kezdtem játszani. Például társasjátékokat, kártyajátékokat terveztem, ezek közül két-három szerintem egészen jól sikerült, már csak vállalkozó kedvű kiadó, terjesztő hiányzik mellőlük. És könnyű, vicces mesekönyvecskékkel is próbálkoztam. Nagyon szórakoztató volt ezeken ötletelgetni, fejben formálgatni, aztán nekiállni sorokba önteni, és figyelni, hogyan alakítják a szereplők a saját alakjukat, hogyan formálja a sztori előregördülő tehetetlensége önmagát, hogy sikerül-e nekem a saját eredeti elképzeléseimet végigfuttatni a szövegfolyamon, és mik azok az eredeti ötletek, amiket, mint valami lehulló forgácsot, félre kell dobnom, veszni kell hagynom. Érdekes, újfajta játék volt ez nekem. Hajdanában a Kretén magazinba sokszor írtam egy-két oldalas szöveghumorokat, de ez a kicsit több oldalszám most egészen más kihívás volt." (Felhívom a figyelmet a riportban lehozott kompromittáló gyerekkori fotóra!) Marabu: Bűnpártolás vagy elutasítás: ez most a kérdés, amikor a hatalom morális tabukat tapos szerző: Murányi Gábor megjelent: 2022.03.20. 10:30 https://hvg.hu/360/202211__oszt_jonapot__marabu__szoban_rajzban__uzenofuzet A köztársaságtól 12 év alatt Orbánisztánig eljuttatott Magyarország politikai, közéleti és közérzeti krónikáját rajzolta meg a mintegy félezer karikatúrájával munkatársunk, Marabu, azaz Szabó László Róbert, aki a hatalomba 2006-ban még csak visszaácsingózó Orbán Viktor hírhedten cinikus mondatát – oszt jó napot – választotta kötete címéül. HVG: A zsebre tett állam, ország és társadalom nyomán a többségnek a lyukas zseb vagy legföljebb a kicsit sárga, kicsit savanyú magyar narancs jutott. Ezt az előszóban és fejezetcímekben megfogalmazott állítást variálod könyved 444 karikatúrájában. Az abszolút főszereplőd a „Kedves Vezető”, aki rajzaid több mint negyedén feltűnik. Nem szenvedsz Orbán-fóbiában? Marabu: Meglehet, mostanság vagyunk így egypáran. Nagy önmérsékletről tettem tanúbizonyságot, amikor a kötetbe került rajzokat alaposan megrostáltam, hogy ne a kétharmaduk legyen orbános. Elvégre protokoll is van a világon, illendő, hogy felbukkanjanak a nyaloncok és a mamelukok, ám válogatás közben még egyértelműbb lett, hogy rendszere arcát megmutatni csakis vele, s nem a körülötte nyüzsgő arctalan (arcátlan?) kiszolgálókkal lehet. És be kell vallanom: 2010-ben a kétharmados győzelem miatt a jövőtől rettegő kedves barátomat azzal nyugtattam, hogy ne figyeljen a kampányban tolt dumákra, hisz ez egy profi politikus, kormányra kerülve nem lesz annyira hülye, hogy saját országa ellen dolgozzon. Naivitásomért azóta is folyamatosan (ön)korrigálok. HVG: Van olyan rajzod róla, amelyben szerinted sikerült egyetlen képbe sűríteni a személyiségét? M: Orbán az íróasztal mögött ülve: „Gogolákné! Ez tea. Én azt mondtam, kávét kérek.” Gogolákné, tálcával a kezében, kissé megszeppenve: „Bocsánat! Azt hittem, taktikai okokból megint hazudni tetszik.” HVG: Többször fejtegetted, hogy a kis idők, kis sumákságok, kis aljasságok adják a karikatúra témavilágát. Ám Orbánisztán már jó ideje korántsem a „kisek” országa. Hogy lehet ezzel lépést tartani? M: Ahogy a hírek diktálják. Karikaturistaként hozott anyagból dolgozom, nincs tényfeltáró karikatúra. A hírtelenség, az információ-visszatartás, a megerősítés nélküli gyanú a rajzoló tragédiája. De ha jönnek a sejtéseket megerősítő hírek... HVG: Megrajzolnád, mire gondolsz?
Szép Eszter könyvkritikája a Törpekommandósos gyerekregényemről, az Alföld online pixelein (2011. november 8.)
Részlet: "Marabu képregényei többnyire tömör, párpaneles történetek, amelyekben a főszereplő nem csak a filozofáló Dodó, vagy az aktuális politikus, hanem főszereplő a ritmus is, valamint a pár mozzanat kiemelésével felvezetett csattanó. Egy ilyen rövid képregény nem más, mint vizuális-verbális retorikai teljesítmény (egy hosszú is az, csak máshogy). A gonosz törpekommandósok olvasásakor érdekelt, hogy a csattanóra kiélezettség retorikája hogyan vihető át gyerekeknek szánt prózára, illetve gazdagon illusztrált szövegre. Vajon a képek a gyerekkönyvben mit őriznek meg a képregényes ritmusból?" A teljes szöveg: http://alfoldonline.hu/2021/11/tapasztalt-karikaturista-gyerekirodalmi-kalandjainak-humoros-megtestesulese/ A riportot készítette Tóth Olivér. A beszélgetés eredetileg a Kreatív magazin májusi számában jelent meg.
Részlet: "Azt, amit általában karikatúrának hívunk, inkább újságrajznak nevezném. Ez lehet szöveges vagy szöveg nélküli újságvicc, ami egy zárt alkotás: van felvezetése, poénja, és kész, lehet nevetni. A rajzkarikatúra más: ez nyitott alkotás. Itt a rajzoló egy képi témát dob az olvasó elé, aki a saját érzéseinek, intellektusának megfelelően értelmezi azt, tehát itt a karikaturistának és az olvasónak együtt kell működnie ahhoz, hogy a rajz életre keljen. Ez a zárt viccnél összetettebb, intellektuálisabb, mélyebb, asszociatívabb. Valamit meg kell, hogy pendítsen az olvasóban, különben nem működik. És bizony mostanság változtak az olvasók. Másképpen fogadják be a humort, nem szöszmötölést akarnak, hanem gyors találatot." A teljes riport itt: https://kreativ.hu/cikk/a-karikatura-szellemi-munka-eredmenye |
marabu
Magyar karikaturista, viccrajzoló és időnkénti képregényrajzoló. Néha szövegeket is szokott csinálni, igyekszik azokat is viccesen. ARCHÍVUM
|